KudaRóma

Elérkeztünk egy újabb (de nem akármilyen) vasárnaphoz (10.07.- tehát röpke egy hetes lemaradásban vagyok, de ahogy hallom még így is jól állok:)) amit már nagyon várt a kicsiny gyülekezet: először voltunk az új helyen (ami mint mar írtam 1 jazz klubkent üzemel hétköznaponként, éppen ebből adódik a hely legnagyobb hátránya: nem olyan szép, világos, mint az előző hely, de sok szép sejtelmes fény van, egy képet fel is teszek a hangulat kedvéért:)).

Nagyon lelkesen vetettük bele magunkat az előkészületekbe, hogy kezdésre minden szép rendben legyen. Kevéssel 11 után megtelt a terem, így el is kezdtük az alkalmat énekléssel. A zenekarvezető egész héten beteg volt (még kórházban is ápolták), de hála Istennek volt már annyira jól, hogy egy jó kis éneklést állított össze, volt zongora, 3 gitár, perka, dob, s fénytechnika:))

A lelkipásztor egy 4 témából álló sorozatot állított össze erre az első hónapra, olyan témát választott, mely valamilyen módon kapcsolódik Róma eme kerületéhez (ez a diákkerület, itt van egy nagy egyetemkomlpexum, sok-sok szórakozóhely, kocsma).

Az első alkalom az „ellenkultúráról” szólt, arról, hogy a keresztyéneknek hogyan kell hozzáállniuk az emberek hithez kapcsolódó kritikus hangvételéhez, kiemelve a szeretetet, melyet Jézus példaként állított mindannyiunk számára. A történet, mely alapján ezt a témát kifejtette, Jézus egyik gyógyítása: egy vakon született férfi látóvá tétele volt. Lelki és testi értelemben egyaránt. A kérdés ma is adott: lelkileg vak vagy, vagy pedig látsz? Látod-e ki ez a Jézus, aki itt élt a földön? Látod-e mit csinált Érted, Miattad?  Ellene tudsz-e, mersz-e menni annak, hogy esetleg furcsának néznek, nem értenek meg, vagy kinevetnek amiatt, hogy keresztyén vagy? Kinek a véleménye érdekel: az embereké, vagy Istené?

Érdekes kérdések ezek, lehet rajtuk elmélkedni!:)

Nagyon felbatorodtam e dallamok alapjan, mert bealltam egy igen hosszu sorba, hogy bejuthassak a romai szenatus epuletebe. Ropke 45 perc alatt (ahonnan egyik blogbejegyzesemet irtam) bejutottam a palotaba, de mire el akartam kezdeni fenykepezni, lemerult a gepem...:( Sebaj, megkertem 1 ottani latogatot, kuldje el nekem a kepeket...eddig nem kaptam semmit...:)) Ebben az epuletben megnezhettuk Roma Demszkyjenek (azaz Tarlósanak) szobajat, itt persze szigoruan tilos volt fenykepezni, kikukkanthattunk az epulet egyeduli balkonjarol, ahonnan a romantikus Forum Romanum es a Hold, valamint a Colosseum fenyei mosolyogtak rank! Utunk ezutan mindenfele targyaloterembe vezetett, s vegul az ulessteremben zartuk az estet...haat szepsege vetekszik a parlamentevel, persze azt nem eri el, de a fovarosi kozgyulesenel szebb., raadasul a kijarat a Capitolium ter fele volt, igy onnan is meglehetett csodalni a varos meg hajnali 2-kor is lukteto szivet. Az estet egy ropke 45perces hazauttal zartam, am a sok szepseg amit láttam feledtette a fájó lábat, talpat, s azt, hogy másnap korán kellett kelni ismét…

Ezutan visszatertem a delutani tetthely szinhelyere (Capitolium ter), ahol egy masik koncerten vettem reszt. Az olasz honvedseg zenekara jatszott. Termeszetesen a mar futballvilàgbajnoksagokon csodalt es enekelt himnusszal inditottak, majd hires filmzeneket jatszottak, mint pl. Gladiator, Az elet szep, Hid a Kwai folyon, Morricone darabok, A keresztapa, tehàt csupa-csupa olasz vonatkozasu muve voltak teriteken.

Fenti képen már csak az üres tér látható, a kép hajnali 2-kor készült, hogy hogyan, mikor, arról hamarosan hírt adok...!

SzolgálAti közlemény: 1 számomra oly kedves házaspár (akinek esküvője és Bulija bekerült a legjobb hat esküvő listájába, amin részt vettem eddigi "rövid" éltem során) jelezte, hogy nagyon "kárpátaljás" a hátterem, s csináljak valamit.

Így mától új köntöst kap remekművem (azaz blogom:))& éppen úgy fog változni, amilyen események érnek, amilyen kedvem van!:)

Visszatérve a szombathoz: mivel turatársaim eléggé torz, csüggedt arckifejezését nem akartam tovább rontani, rövid pihenőt tartott mindenki szállásán, majd egy kedves kis étteremben töltöttük az este első felét.

Második felére azonban mar csak en vállalkoztam, s egyedül vágtam bele a (muzeumok) éjszaka(ja)ba!:))

Az volt a különbség a budapesti rendezvényhez képest, hogy ez teljes mertekben ingyenes volt es azért halasztottak mostanra, mert 1 őrült, az eredeti muzeumok éjszakájának napján betört egy iskolába, és megölt 1 diáklányt. :(

Varazslatos egy ejszaka volt ez, eloszor Diocletianus termàiba latogattam el (ez volt a város legnagyobb fürdőkoémlexuma, melyet egyszerre háromezer ember látogathatott, azaz egy mega Szechenyi furdo!:)), ahol egy klasszikus koncertbe hallgattam bele, majd vegigsetaltam a romantikus megvilagitasban tetszelgo epuletben ami a romai muzeumnak ad otthont (fenti kép is itt készült)

Az itt található muzemokba is bementünk, csodálatos szobrok (köztük Marcus Aurelius lovasszobra valamint a Romulust es Remust szoptató Roma jelképévé váló anyafarkas szobra), festmények, s a Forum Romanumra betekinteni engedő folyosók maradandó élményben részesítettek, fenti kép is e muzeumban készült, próbáltam ügy kidomborítani pocakom, mint a mellettem lévő csecsemők, azt hiszem sikerült, mert úgy nézek ki, mint egy 4. hónapban lévő kismama(papa), pedig valójában fogytam, csak a póló gyűrődött furán...tééényleg!:)

Az éneklős-dolgozós délután után siettem a gyülekezeti tagok által szervezett pizzaestre, egy, a diáknegyedben lévő pizzeriába.

Nagyon helyi volt mind a berendezés, mind a pincér, mind a kiszolgálás, a pizza pedig igen ízletes volt, a társaság kellemes, kb. 20-an jöttünk össze erre a kötetlen beszélgetős-eszegetős-iszogatós estre, melyet az étterem utáni bolyongás után 1 borozóban folytattunk (itt készült a fenti fénykép is).

Én már az étteremben nagyon fáradt és álmos voltam (valahogy pénteken mindig ez van…:))), de mivel nem akartam „buligyilkos lenni” kitartottam a  végsőkig! Hihetetlen embertömeg van az utcán ebben a diáknegyedben, ahol sok helyen (többek között egy akkora templom körül, mint a Szt. István bazilika) igen amsterdami állapotok uralkodnak és csak úgy vágni lehet a füstöt…!:))

Aztán e kellemes este záróakkordjaként hazahoztak autóval, szóval a hajnali hazaérkezés legalább most az egyszer gyorsabban sikerült.

Este nehezen jott ossze a talàlkozò a várva-várt vendégekkel, ugyanis azt tudni kell errol a kicsi vàrosròl, hogy nem konnyű megtalàlni a màsikat, amennyiben nem pontosan kerul meghatàrozàsra a talàlkozo helye, ideje, illetve amennyiben a kedves làtogatò egy piciny kis utca sarkàn levő éttermet jelöl meg!:)

No de végul az egymàsra talàlàs öröm mindezen rosszat gyorsan elfeledtetett & egy két oràs, fagyizàssal, vàrosnézèssel (Pantheon, Trevi kut, Colosseum, Termini pàlyaudvar tengely koruli) egybekotott sétàval köszöntöttem Ròma ujabb lelkes làtogatóit, akikről (blogom egyik főszabàja alapjàn) csupàn annyit àrulhatok el, hogy életem legjobb, legemlékezetesebb eskuvojenek foszereploi voltak, az egyik taggal pedig az almamàterben kötöttem baràtsàgot.:))

Fenti kép is ezen a szép estén készült, ám fenti szabály és személyiségi jogok miatt csak a Colosseum s szerénységem látható a fotón. :)