KudaRóma

Nagyon szellemesre sikerült az éjszaka, alig tudtam pár órát aludni, eléggé hánykolódtam, valamivel elronthattam a gyomrom, úgyhogy majdnem csütörtököt mondtam új látogatóimnak (noha tényleg csütörtök volt:)). 

Aztán arra gondoltam, hogy olyan rég láttam őket és olyan szívesen lennék velük, hogy inkább önfegyelmet gyakorolva szenvedtem:)), de szép szenvedés volt, mert gyönyörű dolgokat látunk (Lateráni Bazilika, Colosseum és környéke, Monti negyed, San Pietro in Vincoli templom benne a Mózes szoborral, Piazza Venezia, II. Viktor Emanuel emlékmű, Capitolium, Forum Romanum, Piazza Argentina, Pantheon, Piazza Navona, Campo dei Fiori, Trastevere).

Így felsorolva, s visszagondolva talán túl sokat is, egy napra szerintem ennyi mindent az emberi elme nem tud teljességgel befogadni.:) Mindazonáltal nagyon jókat beszélgettünk, sokat nevettünk, finom pizzakat, fagyikat ettünk, szóval összességében megérte ez az amúgy napos-záporos meleg nap.:) Melyet én újabb vendégek fogadásával zártam; talán nekik örültem a legjobban abból a szempontból, hogy ők laktak a legközelebb hozzám, szóval ezen az estén (éjjelen) már hajnali 1 fele ágyban voltam.

Délután az eső ellenére (vagy épp emiatt) első vendégemmel a Pantheonba kívántunk ellátogatni, ugyanis az egyik listámon szereplő látnivaló az volt, hogy lássam e nyitott kupolás bazilikát zuhogó esőben. Első kísérletünk a bejutásra eredménytelennek bizonyult, mert épp misére készültek a hívek, azonban gondoltunk egy merészet, s mivel amúgy is még mindig a reformáció emléknapja volt, beültünk a misére (ugyanis ez volt az egyetlen módja annak, hogy bemehessünk a Pantheonba). Egyik legjobb római kulturális élményemben volt részem, ugyanis egy szépen zenélő (német) fúvós zenekar zenélt a mise alatt, maga a szertartás sem volt hosszú, s ilyen kevés embert a Pantheonban én még nem láttam.:)

Ennek örömére a mise után meghívtam látogatómat egy klasszikus pantheoni fagylaltra, majd mivel ő ekkorra már bőrig ázott, ezért elváltak útjaink.

Én egy előadásra siettem, melyet egy misszionárius házaspár tartott, akik mohamedánok között tevékenykednek. Igazán érdekes területe ez a „jó hír” elmondásának, terjesztésének, s nemcsak azért mert el kell sajátítaniuk az arab nyelvet, hanem mert a Koránt kell idézniük, segítségül hívniuk, hogy Jézusra irányítsák a figyelmet. A feladat csak első hallásra tűnik nehéznek, ugyanis előbbi könyvben sok utalás van Jézusra, mint megváltóra.:)  

Ezen érdekes előadás után siettem haza, mert az Inter hétközi fordulót játszott, s látni akartam az újabb (várt) győzelmet. Furcsa fogadtatásban volt részem hazaérkezésemkor, ugyanis lakótársamék jelmezes Halloween partit tartottak (csakhogy erről nekem szokás szerint elfelejtettek szólni...:)). Mindenesetre mókás este kerekedett ki belőle, az Inter természetesen győzött, a maskarás arcok viccesek voltak, a filmek, melyeket néztek azonban inkább ijesztőeknek bizonyultak. Így én inkább újabb vendégeim fogadására igyekeztem, igaz csak később derült ki, hogy totálisan máshol vártam őket, mint ahol ők engem, de legalább megtudtam, hogy nem 2 hanem 4 busztársaság is hoz be utasokat a reptérről. Fél órányi üldözés után megtaláltam a vendégeket, s mivel nagyon örültem, hogy láthatom őket, ezért a harag pár pillanat alatt tovaszállt, Újra elkezdett ömleni az eső, ezért egy védett helyre futva fogyasztottuk el a welcome drink-et. Lett volna itt DaNoDa ám Másnap korán kellett kelni, így miután elkísértem őket szállásukra, én is hazaéjszakaibuszoztam, s háromkor nyugovóra tértem…ekkor nálunk még mindig tartott a Halloween parti…!

Nemcsak a napi csendességem miatt volt igen kellemes e nap, annak ellenére, hogy szinte egész nap ömlött az eső, hanem azért is, mert a hosszú hétvége alkalmából megérkezett első „vendégem”, akivel egy 3 órás séta során végigjártam a környéket (Piazza di Spagna, Piazza del Popolo, Villa Borghese, Pacipálya, lovarda).

Visszatérve az irodába egy rövid ebéd erejéig betértem a konyhába, ahol összeismerkedtem egy munkatársammal, s olyan jól elbeszélgettünk, hogy 20 percet késtem az angol óráról. De bevallom őszintén, hogy ezt egy cseppet sem bántam, mivel tényleg klassz volt beszélni vele mindenféléről, kezdve az utazásról, Olaszországról, Magyarországról, s valahogy eljutva hitbéli kérdésekről, Istenről, egyházról (becsszó nem én irányítottam:)). Sajnos az közös bennünk, hogy mindketten elveszítettük már Édesapánkat, de ennek „köszönhetően” tényleg tudtunk őszintén beszélgetni, többek között arról, hogy miért van halál, miért veszi el Isten azokat tőlünk, akiket szeretünk, s hogy egy ilyen szomorú eset közelebb visz, vagy inkább eltávolít Istentől. Én több mint öt éves „tapasztalattal” a hátam mögött azt mondom, hogy Isten az, Aki vigasztal, bátorít, enyhíti azt a hatalmas űrt, amit Apukám hiánya okoz. Így tényleg mindenkinek csak ezt tudom ajánlani „receptként”, hogy forduljon Istenhez akkor (is), ha ilyen jellegű Veszteség éri. Valamint, hogy foglalkozzon minél többet, töltsön minél több időt szeretteivel az ember, azokkal, akik közel állnak, törődnek vele.

Bevallom nincsen nap (főleg itt Rómában), amikor ne jutna eszembe Apukám, s ki kell emelnem, hogy nagyon hálás vagyok amiatt, hogy ilyen Apukát adott nekem Isten, aki Anyukámmal (akiért szintén nagyon hálás vagyok) együtt felnevelt. Nem mondom, hogy ők (voltak) a tökéletes szülők, mert ilyen nem létezik (még a mesében sem). Azonban nagyon jó szülők, nélkülük, az ő szeretetük, nevelésük, gondoskodásuk nélkül most biztosan nem lennék, nem lehetnék itt- Sajnos sokszor elmulasztom, elmulasztottam ezt nekik elmondani, éreztetni velük, sőt nem egyszer épp ellenkezőleg viselkedtem s mivel ennek pótlására részben már nincs is lehetőségem,  ehelyütt csak ennyit szeretnék leírni: KÖSZÖNÖM ÉDESAPÁM, KÖSZÖNÖM ÉDESANYÁM!

A reformáció emlékünnepén gondoltam én is Bibliatanulmányozással kezdem napomat, s a következőket olvastam: „Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki [az Úr angyala] tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig."
A magyarázat pedig a ez volt: „Amikor Isten úgy határoz, hogy valamit kezelni fog az életedben, úgy intézi, hogy egyedül maradj. Figyeld meg, Jákób ott marad egyedül. Figyeld meg ezt is: küzdött vele valaki, amíg..." (1Mózes 32:24 KJV). Lehet, hogy mások lemondanak rólad, de Isten nem. ...aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1:6). Amíg" Jákóbból Izráel nem lesz, amíg" a csalóból Isten harcosa nem lesz, amíg meg nem tanulsz úgy járni, úgy beszélni, úgy élni, hogy körülötted mindenki meglássa, hogy Isten megérintett. Isten nem fogja sokáig hagyni, hogy eléldegélj olyan dolgokkal, amiket korábban elnézett neked. Amikor kezdesz kifogyni az időből, meg fog küzdeni veled, és megmutatja, hogy így csak elpazarolod az életed. Küzdeni fog veled a meggondolatlan tetteid, szavaid, a könnyelmű viselkedésed miatt. Küzdeni fog veled hálátlanságod miatt, és segít, hogy meglásd, mennyi mindennel áldott meg. Küzdeni fog veled a kétségeid miatt, és azért, mert nem vagy hajlandó elkötelezni magad. Váltottál állást, lecserélted a kapcsolataidat, átmentél egy másik gyülekezetbe; mikor fogod engedni, hogy Isten elültessen valahová, ahol tartósan megmaradhatsz, és gyümölcsöt teremhetsz?

Döbbenetes volt e sorokat olvasni, mintha pont nekem szegezték volna e megállapításokat, kérdéseket, hiszen teljesen rám illenek a leírtak. Rendesen le is sokkolt, s azóta is sokszor eszembe jutott fenti három Ige valamint az a megállapítás, kérdés, melyet feketével kivastagítottam…

Az otthoni, budapesti gyülekezetembe szerettem járni, sokat tanultam itt Isten szerelméről, kegyelméről, melyért mindig is nagyon hálás leszek. Ha újra élhetném ezt a 8 évet, akkor is ebbe a közösségbe járnék. Mind a mai napig szívesen hallgatom az alkalmakat (sőt, mindenkinek ajánlom, aki keresi Istent, vagy szeretné kicsit kötetlenebb stílusban megismerni a Bibliát, Jézust, Istent), szeretem az ottani Őt dicsőítő énekeket (elég profi szintű zenekarok játszanak hétről hétre), nagyon sokat épültem, épülök belőlük. Van pár kiváló Barátom onnan (igazi nagybetűs Barát), akikért egytől egyig hálás vagyok Istennek, akik közül van olyan is, aki tűzön, de leginkább vízen át (vagy épp a vízben) is elkísér, meghallgat, tudom, s hogy sokan imádkoznak értem, ezt nagyon köszönöm is nekik. Sőt, kétszeresen is közvetve ezt a római gyülekezetet is rajtuk keresztül találtam. Azonban valamiért hosszú évek óta halogattam, hogy „gyökeret verjek”, állandó szolgálatot, több felelősséget vállaló taggá váljak. Talán azért is, mert sose éreztem életemben e gyülekezetnek a „második otthon”-t betöltő szerepét, ami bizonyosan az én hibám is, mert nekem talán túl nagynak bizonyult, túl sok ember jár oda. Nem volt számomra soha olyan családias mint amilyenre én vágytam (bár másoknak meg az, vagy pont azt szeretik benne, hogy olyan sokan járnak, szóval én csak a saját szemszögemből írom le a dolgokat). Nekem egy kisebb való, egy bensőségesebb, egy olyan, ahol az emberek jobban ismerik egymást.  Úgy érzem ebben a római gyülekezetben ilyenre leltem, s ezért is kérem Istent, hogy hadd maradhassak itt hosszabban, tartósan.

Mint már korábban is írtam, bár lehet, hogy léteznek véletlenek, de én nem hiszek bennük, ellenben Isten üzenetében, kérdéseiben, feddésében, bíztatásában, bátorításában annál inkább!

Hétfőn egy eléggé érdekes konferenciával kezdtük a hetet. Az eseményen a mi ügyvédi irodánk volt az egyik főszponzor, s több mint 300 nagyvállalat HR vezetője képviseltette magát. Mivel itt is megreformálták nemrégiben a munka törvénykönyvet (részletekkel ehelyütt senkit sem úntatnék:)), ezért igencsak aktuális volt ez a konferencia, ahol az utóbbi négy munkaügyi miniszter is megjelent (merthogy itt ilyen miniszter külön is van ám…), s egy kerekasztal beszélgetés formájában vitatkoztak a reformról. Nem volt egyszerű követni s mindent érteni a szakszövegből, melyek fejem felett repkedtek, de azért pár hasznos infót így is begyűjtöttem. A gasztronómia kedvelőinek írom le, hogy kiváló ételeket-italokat szolgáltak fel az ebédszünetben!:)

A konferencia után persze vissza kellett menni dolgozni, de nem bántam, mert volt végre munka számomra, az estémet pedig egy nagyon kedves baráti házaspárral töltöttem kerületünk egyik hangulatos kis éttermében, persze leginkább én beszéltem ők meg hallgattak (ami nagy szám, mert a lány igencsak szeret beszélni, hallatni a hangját:))! Furcsa érzés volt, mert olyan volt az este, mintha több éve ismernénk egymást, nagyon jót beszélgettünk, sokat nevettünk.  Nagyon édes házaspár, (s nemcsak azért, mert a férj Inter szurkoló:)) azt hiszem ők az itteni kedvenc házaspárom a lelkész és felesége mellett.:)

Kedden csak fél napot kellett dolgoznom, mert az az ügyvéd, aki a munkát adja Madridba utazott, a másik pedig az USA-ban volt. Úgyhogy kényelmesre vettük a napot, elmentünk a steakhouseba ebédelni (ez már kezd hagyománnyá válni), ismét nagyon finom húst ehettem, s a hangulat is hamisítatlan római volt.:)

Hamar eljöttem a munkahelyemről, hogy felkészüljek a nagy-lázas (néha szó szerint is) forgatagra, ami rám várt a következő pár napban…Igazából egy szülinapi partyra mentem, ahol megismertem pár új érdekes embert, valamint Rómának egy szép kis tipikus kerületét sok barral kis térrel, szórakozóhellyel. Ezután még páran beültünk egy másik aperitivo-ra nem messze a lakásunktól, itt késő estig beszélgettünk, iszogattunk, szóval nagyon kellemesen telt el egy újabb nap itt Rómában.

Szombaton egész délutános biciklis-parkos elmélkedést tartottam (mint ezt már korábban bővebben kifejtettem) a kellemes őszi melegben, majd mivel esti programomat lemondták (ejnye bejnye XXI. század…) s már nem tudtam mást szervezni, ezért az itthoni pihenés főzés-borozgatás mellett döntöttem, s gondoltam megnézek egy filmet, nagy lelkesen el is kezdtem nézni, aztán 20 perc után elegem lett, s arra gondoltam, hogy itt ilyenekkel inkább nem töltöm a drága időm, ezért skypestét tartottam inkább, s beszélgettem az otthoniakkal.

Sajnos nem tudtam kihasználni az egy órát, amit e hétvégén nyertünk, mert későn feküdtem, s korán keltem. Ám érdemes volt, mert ismét egy érdekes Istentiszteleten vehettem részt. Bevallom, szeretem ezt a gyülekezetet, kedvesek az emberek, tartalmasak az alkalmak, jó látni, hogy van Egy Közös Valaki, Aki összetart minket.:)

Alkalom után siettem haza, hogy a délutáni Inter meccset megcsodálhassam, s mondanom sem kell, hogy győzött a csapat, így a korai sötétedés ellenére jókedvűen vágtam neki a városnak, ugyanis egy ismerősöm tanácsára felkerestem Róma egy külvárosi részének kilátóhelyét, ahonnan szép panoráma vetült a városra, amit azonban sokáig nem élvezhettem, mert mogyorónyi nagyságú jégeső kezdett ömleni, ezért gyorsan fedett helyre siettem. Ellátogattam ismét (ezúttal egyedül) az EATALY-ba ismét jól belakmároztam, s elégedetten tértem haza, ahol lakótársaimmal együtt végignéztem a Róma csapatának meccsét, mely legnagyobb örömömre, azaz bánatomra vereséget szenvedett…

Idejét sem igen tudom már, hogy mikori az utolsó blogbejegyzésem, de köszönöm annak a lelkes 6 embernek, aki már hiányolta beszámolóm.:)

Igazából annyi minden történt azóta, amióta írtam, hogy vissza se tudok emlékezni, legfőképp újbóli lázas mivoltom miatt.:)

Mindenesetre azt hiszem október 26-án vesztettem el a fonalat, amikor is egy esős péntek délutánon kevés munka lévén elengedtek már 16 óra felé a munkából. Mire azonban indulásra kész lettem, elkezdett ömleni az eső, ezért visszaültem helyemre, gondoltam elfoglalom magam egy kis szörföléssel az interneten, ha már így ott ragadtam. Szoba,- és munkatársam épp valami ügyön dolgozott nagy lelkesen, amikor egyszer csak a semmiből odafordul felém, s azt mondja: „Te Gábor, imádkoznál az egyik barátomért?” – bevallom, eléggé meglepődtem a kérésen, főleg mert tényleg semmi előjele nem volt ennek a kérésnek, beszélgetésnek. A kezdeti meglepettség után persze lelkesen „igen”-t válaszoltam, s kértem, meséljen egy kicsit erről a srácról, miért szeretné, hogy imádkozzam érte, stb.! Munkatársam elmondta, hogy az egyik legjobb fiatalkori barátjáról van szó, aki sajnos a kemény drogok felé fordult, s pár hete lakásában találták öntudatlan állapotban, azóta pedig kómában fekszik a kórházban. Amikor már-már bensőségesebb, személyesebb beszélgetés kezdett (volna) kialakulni, hebegve-habogva közölte, hogy neki dolgoznia kell tovább, de, hogy én nyugodtan menjek haza.

Akartam is menni, de még mindig zuhogott, így neteztem egy kicsit. Nem telt el sok idő, mikor újra felém fordult a munkatársam, s azt kérdezte: „imádkoznál egy másik barátomért is?” „Természetesen” – feleltem. Elmesélte, hogy ez a barátja rákos, de úgy néz ki meggyógyult, bár az eredmények még nem véglegesek. Zarándoklatokra jár a srác, teljesen megváltozott az élete, életstílusa. Persze amint személyesebbre fordult (volna) a beszélgetés, ismét munkára hivatkozva továbbdolgozott.

Én meg ültem tovább, s mivel még mindig esett, neteztem.
Aztán pár perc elteltével felém fordult, s elkezdett saját magáról beszélni, beszélgettünk az emberi jóságról, az alapértékekről, meg hogy véleménye szerint Isten igazságtalan, amiért nem cselekedetek alapján lehet a Mennybe jutni, hanem kegyelemből, s hogy ez mennyire szubjektív dolog. Eléggé jó, nyílt kis beszélgetés alakult ki, persze aztán azzal az indokkal, hogy neki be kell fejeznie a munkát ismét a számítógép felé fordult.

Ismét egy kis idő múlva megint nekem szegezett pár érdeklődő kérdést, megosztott pár dolgot velem életéből, majd úgy zárta le a beszélgetést, hogy megkérdezte: „mennyi időd maradt még itt nálunk, Gábor?34 nap?na jó, akkor ennyi időd van, hogy meggyőzz!”, persze ez nem rajtam múlik, gondoltam magamban, de az válaszoltam neki, hogy „kihívás elfogadva” („I except the challange”), s még azt is hozzátettem, hogy lehet, hogy több mint 34 napom van erre, ki tudja. A végére pedig egy kérdést tettem fel neki: „mit gondolsz, egy merő véletlen volt az, hogy amikor ma délután elengedett, s el is akartam indulni elkezdett zuhogni az eső, vagy esetleg Isten tervezte így, hogy beszélgethessünk? Ugyanis már rég nem lennék itt, ha nem esett volna…Én nem hiszek a véletlenekben….”:))

Örömmel a szívemben mentem neki a római estének, mert egy EATALY nevű helyre mentünk el az egyik ismerősömmel (aki orvostanhallgató:)). Az EATALY egy olasz vállalkozó nagyszerű ötlete, mely tulajdonképpen egy 4 emeletes étel-bevásárlóközpont és étteremkombináció, ahol csak és kizárólag olasz termékeket (ételeket-italokat) árusítanak. Nagyon jó kis estét töltöttünk itt, én elmeséltem neki az én történetemet, ő az övét, s úgy érzem egy kedves fiatal barátra leltem személyében.

Hazaérve persze itthon várt a szokásos péntek esti party, amit itt szerveznek lakótársaim, amihez ezúttal is csatlakoztam egy rövid ideig, majd nagy örömmel  tértem nyugovóra ezen izgalmas napot követően.