HTML

KudaRóma

Friss topikok

Címkék

2012.11.18. 23:59 KudaRóma

Betegnapok 9-10 (11.15-11.16.)

Tartottam magam a „jófiúi” elhatározásomhoz, úgyhogy csütörtökön egész nap itthon voltam, ki sem mozdultam, csak olvasgattam, telefonálgattam, olasz filmeket néztem, tésztákat ettem, takarítgattam, valamint kiváló magyar zenéket hallgattam egy intim barátom jóvoltából, csupa új, eddig nem hallott nótát ismertem meg. Igazából kényelmes életstílus ez, de nem tudnám sokáig csinálni.:)

Pénteken folytattam a csütörtökön elkezdetteket, bár napozókúrára kisétáltam a közeli parkba, s az erősen sütő napsugár minden percét megpróbáltam élvezni, közben pedig elmélkedtem egy két napos „sorozaton”, amit olvastam, s mely a következőket tartalmazza:

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2Timóteus 1:7)

„A félelem az, amit minden egyes alkalommal megtapasztalsz, amikor valami újat próbálsz, például egy új munkahelyet, egy új kapcsolatot vagy egy új befektetési stratégiát. Soha nem leszel sikeres, amíg folyton megadod magad a félelemnek. Az igazság az, hogy mind elbukunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kudarctól való félelemben kell élni. Az Istenbe vetett hit ad bátorságot arra, hogy szembenézz a félelmeiddel, és olyan életet élhess, amilyet Ő szánt neked. Soha nem leszel tökéletes, tehát soha nem leszel teljesen sikeres. Isten három nagyszerű lehetőséget kínál a félelem helyett: erő, szeretet, józanság. Amíg a félelem irányítja az életedet, nem fogsz hittel lépni, és nem fogod betölteni a rendeltetésed. A Biblia azt mondja, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Nem jobb tehát a kudarcot kockáztatva azt tenni, amit Isten akar, mint azt kockáztatni, hogy nem leszel tetszésére? Mind megtapasztaltuk már a félelmet, amely rá akar venni, hogy visszavonuljunk. Csak azok jutnak előre az életben, akik ezt legyőzik. A kudarctól való félelem legyőzése azzal kezdődik, ha hiszed: Isten azt akarja, hogy sikerüljön. Ha ezzel az igazsággal vértezed fel magad, nem csupán szembeszegülsz a félelemmel, de le is tudod győzni.”

Este érkezett két volt osztálytársam öt gyerekkel nélkül, hogy szeretett városu(n)kat ismét megkukkantsák, belélegezzék, átéljék a római élet hangulatát, ezért kimentem fogadásukra a pályaudvarra (érdekes módon az első látogatóim voltak, akik pontosan meg tudták írni, mely busztársasággal jönnek a reptérről, illetve „követték országos jótanácsaimat”, melynek következtében minden flottul ment, ezért külön dicséret és köszönet Nekik:)) , majd miután elfoglaltuk szállásukat tettünk egy kis sétát a Santa Maria Maggiore és a San Giovanni in Laterano bazilikák környékén. Ezt nevezem „menőségnek”, mert pár hete, mikor megtudták, hogy itt vagyok, vásároltak egy hétvégére (!) repjegyet, ma jöttek, vasárnap már mennek is el este /:( /, de egy villámlátogatásra volt idejük, pedig biztosíthatom az olvasót, hogy övék a legfelelősségteljesebb, 24 órás, legnehezebb állás: hivatásos anyukák!  

komment

2012.11.17. 20:35 KudaRóma

orvosszerda (11.14.)

Mivel a betegséggel együtt jár a napfordulás is, ezért szerdán hajnali 4-kor feküdtem le, s 11 után arra ébredtem, hogy munkatársam hív. Kérdezte hogy vagyok, mi újság, én meg beszámoltam neki, de láthatóan nem érdekelte annyira :)! Na mindegy, megpróbálom forradalmasítani azt, hogy ha valaki megkérdezi a másiktól, hogy hogy van, akkor vagy hallgassa végig, vagy ne (ezt( kérdezze, ha annyit vár válaszul hogy jól.:) Főleg ha valaki beteg, nem felelheti ezt, ugyanis ha ezt feleli, akkor jogosan jöhet következő kérdésként, hogy akkor hol vagy, miért nem dolgozol?:) Nos végre a lázam elmúlt, azonban egész nap zúg a fülem, olyan mintha egy repülőn utaznék.

Ma ismét egy kicsit rebellis beteg voltam, ezért nem itthon ebédeltem, hanem összeállítottam egy piknik kosarat és a közelemben lévő parkban, gyönyörű napsütésben, 25 fokban fogyasztottam el (melegebb volt, mint a lakásban:)), napi elmélkedésemet is itt tartottam.

Mai elmélkedésem címe: „Ismerd fel, ha segítségre van szükséged!” Az alapige pedig ez volt: ...Mózes kezei elfáradtak... Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról..." (2Mózes 17:12)

Szeretjük azt gondolni, hogy egyedül is elboldogulunk mindennel, de bölcs dolog tudni, hogy mikor van szükségünk segítségre. Amikor Izráel Amálék ellen harcolt, valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt fölényben, de amikor leeresztette a kezét, az ellenség kezdett felülkerekedni. Mózes azonban, mint mi mindannyian, ember volt, és kezei elfáradtak". Ezért Áron és Húr fogtak egy követ, ráültették Mózest, aztán odaálltak a két oldalára, és tartották a kezét. Isten nem csupán győzelmet adott Izráelnek azon a napon, de Mózesnek is megmutatta, hogy vannak idők, amikor mindannyiunknak szükségünk van segítségre. Sokan vagyunk úgy, hogy könnyebbnek érezzük segítséget nyújtani, mint segítséget elfogadni. Néha a segítség elfogadása azt jelenti, hogy lemondasz a mártír- vagy áldozatszerepről, lebontod a függetlenség falait, amelyet évek alatt építettél fel, és beengeded az embereket, hogy ott lehessenek számodra.

Az az igazság, hogy fentieket olvasva igencsak magamra ismertem, én is olyan vagyok, aki segíteni szeret, de elfogadni segítséget azt sok esetben nem képes. Lehet, hogy azért vagyok ilyen, mert tapasztalatom sokszor negatív volt eddigi életem során, de Isten ezzel a római úttal arra is tanít, hogy Ő másokon keresztül akar nekem segíteni, így jobb, könnyebb, gyorsabb, ha ebbe „beletörődöm”, s akkor flottabbul fognak menni a dolgok:)! Csak még mindig nehéz – főleg akkor – amikor pedig akitől várom (nem elvárom) a segítséget, attól nem érkezik semmi. No de tudjuk, hogy ettől szép az élet, Isten máshogy végzi azt el sokszor, amit mi szépen eltervezünk…!

Miután összepakoltam maradék elemózsiámat, útnak indultam, hogy végre találkozzam szemtől szemben a háziorvossal. Megérkeztem a rendelőbe, négy beteg volt a váróban, s nem vagyok azt hiszem rasszista, ha azt a megállapítást teszem, hogy az én bőrszínem volt kirívó a többiekéhez képest. Ez azonban cseppet sem zavart, s nemcsak azért, mert általános iskolás koromban igen sokszínű osztályba jártam! Szépen kivártam sorom, s mikor én következtem, az udvarias, de egyáltalán nem orvos kinézetű úriember megkérdezte mi a panaszom. Én elmondtam ő pedig meghallgatta a tüdőmet, megkopogtatott, s elkezdett olyan dolgokat mondani, melyeket még magyarul sem értenék, nemhogy olaszul…Annyit értettem, hogy elég súlyos bronchitisem van, s ha még pár napot vártam volna a vizsgálattal, jó eséllyel megbarátkoztam volna tüdő gyula úrral is (bár azt hiszem e szóvicc nem jönne jól ki az olaszban!:))

Ezért, ezt elkerülvén felírt egy antibiotikumot, majd utamra bocsátott azzal a kérdéssel, hogy miért pont őt választottam háziorvosként, mikor az ő betegeinek 90 %-a fekete?! Néztem egy nagyot, s csak annyit feleltem, hogy rá kellett böknöm egy névre a listán, amit elém tettek, ezért választottam őt, semmi egyéb háttérindokom nem volt.:)

Bevásároltam a megfelelő kellékeket a gyógyuláshoz, s hazatértem, hogy elkezdjem a kúrát, este még elmentem házicsoportra, ahova ellátogatott a magyar ismerősöm is, aki itt van most két hetet. Az alkalom a egy jézusi példázatról szólt, a magvető példázatát tanulmányoztuk, akit bővebben érdekel, írja meg s kifejtem miről volt szó.:) Kis lelkiismeret-furdalásom volt eleinte amiért elmentem kissé betegen, de végül örültem, hogy jelen voltam, ugyanis mivel sokan voltunk, csináltunk két csoportot, s én vezethettem az egyiket. Eléggé izgultam az elején, aztán kértem Istent, hogy vegye ezt el, legyen jó beszélgetés, s végül igen érdekes dolgok kerültek elő, szóval örültem, s nagyon jó érzés, hogy nem rajtam múlik egy beszélgetés sikere :)

Az este végén sietősen tértem haza otthonomba, mert az orvos fekvést is előírt, s most tényleg jó lenne minél előbb meggyógyulni, ezért a következő napokban nemigen fogok elmenni itthonról…

komment

2012.11.17. 15:35 KudaRóma

Betegnapok 7. (11.13.)

img00289-20121113-1531_1352861448.jpg_1792x1344

Kedden másodszor is megpróbáltam eljutni a munkahelyre, de még mindig ramaty állapotban voltam, a lázmérőm közben eltörött, de úgy köhögtem mint egy csacsi, szóval maradtam itthon. Mint a hegymászók a hegycsúcstámadást, én úgy kíséreltem meg a háziorvos ostromát, de immáron 2:0-ra vezet a házidoki, mert elmentem az új, általuk megadott helyre, időpontra, mire közölte egy recepciós nő, hogy a doktor úr ma nem rendel. „Csodás”, gondoltam magamban, így hazaballagtam a szép időben s a fenti képen látható szép kis házakat bámultam. Mivel tényleg újra koraőszies lett az idő, 20 fokkal, napsütéssel, ezért kicsit a parkban is napoztam s elmélkedtem Isten dolgairól.

Ma az volt a téma, hogy: Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (János 13:35)

Könnyű szeretni Istent mindazért, amit Õ tett értünk; sokkal nehezebb szeretni azokat, akikkel együtt kell élnünk.

Pál apostol írja egyik levelében: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is" (Filippi 2:3-4).

Másként fogalmazva: Gondolj a másikra, ne légy önző! Ez úgy hangzik, mintha egy óvó néni mondaná egy csoport óvodásnak - pedig mennyi felnőtt problémát meg lehetne oldani, ha ez lenne kapcsolataink mozgatója!

Este már jobban éreztem magam, elkezdtem szedni egy természetes anyagokból álló antibiotikumot, ettem egy jó nagy adag speghettit 3 pohár nagyon finom borral és egy közepes James Bond filmmel, szóval 1-2 nap s újra harcrakész leszek!:)...csak kár, hogy hajnali 4-kor feküdtem le alukálni...

komment

2012.11.16. 23:12 KudaRóma

Betegnapok 5-6. (11.11-12.)

img00279-20121106-1538_1352861080.jpg_1344x1008

Vasárnapra nemcsak a templomi feladatok, teendők miatt akartam meggyógyulni, hanem hogy hétfőn már munkába tudjak újra állni, hogy ne hiányozzak annyit...,mert ez mégse jó reklám nekem…:(, meg egy hétnél többet nem tudom mikor voltam utoljára beteg…

Nem voltam nagyon jól, de gondoltam 1-2 óra nem fog megártani, így összeszedtem magam, s elmentem az alkalomra. Az e heti téma: „minden vallás Istenhez vezet” címet kapta. Bevallom eléggé érdekes volt a fura cím ellenére, akit részletesebben érdekel a téma, annak kifejtem szívesen.

Istentisztelet után már eléggé rosszul voltam, de meggyőztek a többiek, hogy menjek el, s nézzem meg velük a Lazio-Roma meccset, ami a nagy városi derby, ezt úgy kell elképzelni, mint az otthoni Fradi-Újpest meccset, csak itt 70ezer ember tombol, nem 7 ezer :) (hát igen, eddig is tudtam, hogy akaratgyenge vagyok, főleg ha fociról van szó :)). Persze nem a stadionba mentünk, egyrészt mert egy hete már voltam, másrészt mert ezen a napon ömlött az eső, harmadrészt mert elég veszélyes (példának okáért egy róma szurkolót megkéseltek…), hanem egy ismeretlen ismerős lakásába, ahol kb. 10-en teremtettünk stadioni hangulatot.

Ezután hazasiettem, mert éreztem, hogy ez a nap nem volt jó hatással a gyógyulásomra, s ezért bebújtam az ágyba, s csak az esti Inter meccsre merészkedtem ki szobámból, amit ezúttal elvesztett a csapat, de legalább az ellenfél is fekete-kék volt!:)

Hétfőn reggel megpróbáltam felkelni, s bemenni, de lázat mutatott a hőmérő, meg igencsak köhögtem, ezért itthon maradtam, s jó kisfiút színlelve sehova nem mentem, csak a háziorvoshoz akartam végre ellátogatni, hogy mondja már meg, hogyan gyógyulok meg 2 perc alatt…Sajnos a háziorvos az általam ismert címről elköltözött, ezért maradt a pálinkás-vitaminos-algopyrines kúra, amit lassan egy hete mívelek. Persze a napom totálisan megfordult, mivel egész nap alszom, éjjelre felébredek, így mikor már unom a netezést, blogírást, olvasást, skypeolást, megnézek egy filmet, mely rendszerint hajnali f4-4ig tart…


Este a lakótársam anyukája érkezett vacsorára, így én ki sem mozdultam eleinte szobámból, ám mivel megéheztem megtámadtam a konyhát. Gondoltam valakivel be kell vennem a gyógyszerem (meginni a pálinkát), ezért megkérdeztem a nénit kortyolna-e velem, mire lelkesen igent mondott. Ő megkóstoltatta velem a híres olasz csirkemájat, mire én vele a magyar marhamájat. Ő erre rákontrázott egy eredeti parmezán sajttal, mire én pick szalámival feleltem. Aztán ő tökpürével támadott mire én mangalicakolbásszal, végül csokitortával kínált, de én KO-val kiütöttem a 2. pálinka körömmel!:)

Összességében tehát egy kellemes, beszélgetős gasztronómiai meccset vívtunk, azt hittem végre kifizethetem a lakbért (még mindig semmit nem fizettem mióta itt vagyok), de ez a téma őt sem érdekelte, én meg nem erőltettem…

komment

2012.11.16. 12:57 KudaRóma

Betegnapok 3-4. (11.09-10.)

img00287-20121106-1623_1352860396.jpg_1344x1008

Pénteken bár még beteg voltam, be kellett mennem egy kis időre dolgozni, mert az egyik ügyvéd megkért, oldjak meg egy feladatot, s mivel egész héten nem voltam bent, s úgy éreztem (tényleg csak érzés volt, a tények nem ezt támasztották alá), hogy jobban vagyok, ezért bementem. Legalább látják mennyire eltökélt vagyok (azaz látnák, de senki se volt bent, mindenki külföldön volt…csak valamiért engem hagynak mindig itthon:)).

Ha már bementem, elhoztam a bent összegyűlt, hajléktalanoknak szánt adományruhákat, s elvittem a lelkészhez, akivel együtt ebédeltem jófajta magyar hideg ebédet: kolbász, szalámi, túró, májkrém volt a menü. Nagyon ízlett neki, közben elmeséltem neki részletesen hogyan is kerültem hozzájuk, valamint azt, hogy milyen ötleteim vannak a gyülekezetet illetően, ugyanis erre már több hete sort akartunk keríteni, csak valamelyikünk épp nem ért rá. Most azonban bőven volt rá idő, így nem is voltunk szűkbeszédűek. Hazafelé, mivel szépen sütött a nap sétáltam egyet a közelben található nagyon híres temetőparkban, majd hazaérve beestem az ágyba s folytattam az alvókúrámat…

Szombaton már nem bírtam magammal, s mivel újabb budapesti ismerősöm tévedt errefelé, vele jártam a várost a nap fele részében. Voltunk a Termininél, a piazza Veneziánál, a II. Viktor Emanuel emlékműnél megnéztük a panorámát, a capitoliumról letekintettünk a Forum Romanumra, innen ismeretlen kis utcákon eljutottunk a zsidó negyedbe, majd a Pantheonnál megebédeltünk (ittlétem óta első ízben ettem sült csirkét, persze a pizza sem maradt el.:)). Ezután kis utcákon (ugyanis én ezeket preferálom a mozgalmas nagy utak helyett:)) a Spanyolország térre érve egy finom tiramisú-t fogyasztottunk el tér, s végül Szt. Pál Bazilika volt a végállomás.  

Nagyon jó az idő itt Rómában, igazából kb. 25 fok volt, sütött a nap szinte egészen addig, amíg el nem váltunk egymástól. Épp ezért is vagyok igen szomorú amiatt, hogy beteg vagyok, mert nem élvezhetem annyira ezt a jó kis időt.:) Én ezután az ágynak vettem az irányt, mert megpróbáltam meggyógyulni vasárnapra...

komment

2012.11.16. 02:55 KudaRóma

Betegnapok 2. (11.08.)

img00281-20121106-1539_1352858189.jpg_1024x768

A csütörtöki napot – gondolva a már korábbi bejegyzésben ismertetett Újlaki módszert alkalmazva – átaludtam, de nem sokat használt azon kívül, hogy teljesen megfordult a napom, s nappal alszom éjjel meg hánykolódom, fent vagyok… ! Este csak egy rövid vásárlásra merészkedtem ki a római koratélbe (15 fok volt este…, nap közben meg 20-25), majd meccsnézésre jött az egyik haverom. Természetesen INTER meccset néztünk, s természetesen megint (3:1-re) nyert a csapat, így már tovább is jutott elsőként európai kupaküzdelmekben:)).

A betegség a sok alváson kívül a gondolkozás, elmélkedés miatt is hasznos, ezen a napon arról olvastam, hogy: Tedd, amit szeretsz, szeresd, amit csinálsz! A sikeres emberek engedik, hogy az Istentől kapott tehetségük és vágyuk irányítsa az életüket. Egy dologra összpontosítanak, és osztatlan szívvel élnek…

…Mindig van lehetőség a tehetségünk és a szenvedélyeink összehangolására, ha megvan a bátorságunk ahhoz, hogy megkeressük életünk célját, és vállaljuk a kockázatokat...
…Szeresd, amit csinálsz, vagy ne csináld... Ne légy másvalaki álmainak a rabszolgája, mert ha magadévá teszel egy álmot, az fog birtokolni téged. Ha valaki más álmának rabszolgája vagy, az hamar rémálommá változik…Ha most össze vagy zavarodva, szem elől tévesztetted a célt, vagy csak körbe-körbe jársz, imádkozz így: Uram, adj nekem tiszta látást, és osztatlan szívet!"

komment

2012.11.15. 22:42 KudaRóma

Betegnapok 1. (11.07.)

img00277-20121106-1536_1352857388.jpg_1536x1152

…ahonnan csak másnap délután kászálódtam ki, hogy egyek valamit, aztán újra az ágy volt az út. Zúgott a fülem-fejem átadtam magam a köhögés nagy élményének is, röviden szólva hivatalosan is megállapítottam, hogy lebetegedtem…

Ennek ellenére – mivel nagyon rossz, izgága beteg vagyok – semmi pénzért nem akartam kihagyni a szokásos szerda esti Bibliaórát, ezért összeszedtem magam, s elmentem eme kiváló eseményre, ahol ezúttal az egyik történet az volt, amikor Jézus kiválasztotta közeli munkatársait, a 12 tanítványt, s megbízta őket mindenféle feladattal.
Ennek kapcsán arról beszélgettünk, hogy kit, mire hívott el Jézus, valamint arról, hogy milyen tudatosan választotta ki Pétertől elkezdve Júdásig az összes tanítványt, mind mindegyiket ismerte és szerette, a problémásaknak új nevet is adott.

A másik történet az volt, amikor Jézus élesen, ugyanakkor szeretettel (a kereszten értük is szenvedve) figyelmezteti az őt sátánnal azonosító írástudókat, hogy ha ilyeneket állítanak, terjesztenek, illetve nem hisznek Benne, hanem a sátánnal teszik egyenlővé, azáltal megbocsáthatatlan bűnt hoznak saját magukra. Ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogy sokan vannak, akik miután hallana az „örömhírről” visszautasítják azt, kinevetik, vagy egyszerűen csak közömbösek iránta. Nem szabad hagyni, hogy ezeknek az embereknek a szíve megkeményedjen, különben az örök Isten nélküliséget fog eredményezni. Ezért nagyon fontos, értékes és felelősségteljes feladata minden Jézusban hívő embernek, hogy megfelelő módon képviselje Őt ott, ahol él. Lássuk be: ez csöppet sem egyszerű dolog, ám ha nem a „megfelelési kényszer hajt”, hanem az a szeretet, amit Tőle kapok, akkor ez lehetséges lesz.

Végül pedig szó volt arról, hogy kik Jézus „igazi rokonai”, azok, akik cselekszik az Ő akaratát a Biblia szerint. DE nagyon fontos hangsúlyozni, hogy Jézus NEM akar elszakítani SENKIT családjától, Ő maga még a kereszthalál utolsó perceiben is édesanyjáról gondoskodott, hanem csak arról szól itt, hogy az iránta való szeretet, a Vele való kapcsolat erősebb, mint egy esetleges vérségi, családi kötelék.

komment

2012.11.15. 12:39 KudaRóma

Betegnapok 0,5 (11.06.)

img00276-20121106-1535_1352857213.jpg_1536x1152

Kedden már-már szokatlan volt nem úgy kezdeni a napot, hogy átgondolom, megszerkesztem, leszervezem, hogy kivel, mikor találkozom a vendégek közül, hisz az utolsó vendég is a reptér felé vette az irányt a délelőtt folyamán. Így én „jobb híján” megjelentem munkahelyemen, azonban bevallom férfiasan, hogy cseppet sem éreztem jól magam. Arra gondoltam, hogy a hat napi alvástalanság, sok mászkálás, elázás most jött ki rajtam. Nem szokásom ilyet csinálni, de el is kértem magam ebédidőben arra gondolva sétálok egyet, majd kialszom magam, s másnap újult erővel vetem bele magam a teendőkbe.

Délután tettem egy másfél-két órás sétát a Palatinuson (itt Rómában), valamint a Forum Romanumon (fenti kép s a következő egy heti képsorok is itt készültek), majd aludtam egy jót, s este még éreztem magamban annyi erőt, hogy elmenjek egy szülinapi meglepetés buliba is (hisz akik jól ismernek tudják, mennyire szeretem az ilyenfajta partykat…:)). Talán ezt jobb lett volna kihagyni, mert szerintem már lázasan érkeztem haza, s be is dőltem az ágyba…

komment

2012.11.14. 12:35 KudaRóma

Pörgőhétfő (11.05.)

borghese_dvdekkal_1352853775.JPG_128x96

E nem épp eseménytelen (és pihentető:)) hosszúhétvége után bevallom őszintén nagyon nehéz volt hétfő reggel visszarázódni a munkába, elkezdeni egy új munkahetet, főleg annak fényében, mert ismerőseim nagy része még mindig a városban volt.

Első körben a hölgykülönítmény hozta el hozzám útipoggyász felszerelését megőrzés végett, majd kicsit hosszabb ebédszünetet engedve magamnak azon barátokkal, akiket sajnálatosan a legkevesebbet láttam (de hálát adva azért, hogy ők jól elvoltak négyesben is:)), megnéztem „gyors” másfél óra alatt a környéket (Spanyolország tér és Szentháromság lépcső, kis utcákon barangolva eljutva a Piazza del Popoloig, közben nekik is megmutatva a Pompi nevű tiramisú helyet, elérve a villa Borghese szép kilátójáig-fenti minikép is e helyütt készült).

A búcsút követően a délután – már-már szokatlanul – munkával telt, s a vezetőügyvéddel való egyeztetéssel az esetleges (első körben legalább december 20. napjáig való) szerződés-hosszabbításról, mely során azt hiszem eléggé ügyesen érveltem, így már tényleg "nem az én térfelemen pattog a labda". November közepe fele ígértek végleges választ.

Munkanapom azért nagyon hosszú sem volt, ugyanis a vendégsereg nagy része ezen a napon tért vissza Budapestre, így egy hosszabb búcsú reményében és tudatában már 18 órakor eljöttem a munkahelyről, s csatlakoztam az épp vacsorázó, s utazásra váró 7 +1 személyes különítményhez. A Termini pályaudvarhoz közeli kis étteremben (ahol érdekes módon eddig az összes ismerősöm utolsó /római/ vacsoráját fogyasztotta) csatlakoztam hozzájuk, s egy vidám, hangulatos beszélgetést követően egy buszra feltéve őket szomorú búcsút vettem (azaz vettünk) tőlük, ugyanis egy személy még maradt fél napot, így a hátfő estét még vele tölthettem.

Ez egy nagyon kellemes este volt, ugyanis végigbeszélgetve e kedves egri ismerőssel három órát elmetroztunk a Szt. Péter bazilika közelébe, ahol egy rövid séta és pizzazas után a Spanyolország térre mentünk, innen kis utcákon keresztül a Trevi kúthoz, majd a Pantheonhoz siettünk, hogy aztán kedvenc fagyizóhelyemen elfogyasszunk egy óriásfagylaltot, majd ennek erejétől vezettetve még a Piazza Navona-ra is bekukkantsunk, és a közeli nagyon hangulatos tipikus római kis utcás negyedben barangoljunk, majd az est végén hazabuszozzunk.  

Tartalmas hat napot tudva hátam mögött elégedetten hajtottam álomra fejem.

komment

2012.11.14. 11:13 KudaRóma

Stadionvasárnap (11.04.)

img00273-20121104-2042_1_1352852061.jpg_1024x768

Ezen édes pillanatok után ismét osztódott a társaság, hárman az esti labdarúgó mérkőzés (Roma-Palermo) helyszínéül szolgáló stadion felé vettük az irányt. Sörözéssel hangoltunk az esti meccsre, melynek csupán annyi volt a különlegessége, hogy egy jóbarátom (nagy?) vágya teljesült ezáltal: focirajongóként életében először járt igazi külföldi focimeccsen, eddig ugyanis ez nem adatott meg számára, annak ellenére, hogy Európa számos nagy csapatának stadionjában (Barcelona, München, Madrid, Amsterdam) voltunk már stadiontúrán. No nem is lehetett volna kiválóbb alkalom ennél, egy már 4 világbajnokságot nyert ország fővárosának elsőosztályú labdarúgó mérkőzése, ahol 5 gólt láthatott a több tízezer lelkes római szurkoló, ráadásul az este alatt két sállal is gazdagodtunk, a meccsen kiállítás is volt, szép megoldások, helyzetek, világbajnok labdarúgók, szóval összességében kellemes estet zártunk, amikor 23:30 felé a Piazza del Popolo „torkában” búcsút intettünk egymásnak, a mihamarabbi viszontlátás reményében (és tudatában).  

 

komment

süti beállítások módosítása