KudaRóma

Csütörtökön végre bebarangoltam egy kicsit a környéket, s mivel gyönyörű idő volt, kerestem egy parkot, ahol sütkérezhetek és elfogyaszthatom ebédemet. Miután jól lakattam a testet következett a lélek is, és Jézusról, mint a „jó pásztor”-ról olvastam, aki életét adja a juhokért (János evangéliuma 10:11). Két dolog van, amiben hasonlítunk a juhokra. 1) A pásztor vezetése nélkül bajba keverednénk. Istennek nincsenek „szuper-juhai”. A Biblia azt mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta…” (Ézsaiás 53:6). A juhokhoz hasonlóan sokszor fogalmunk sincs, merre tartunk, mégis makacsul megyünk a saját fejünk után, olyan dolgokat választunk, amiknek rossz vége lesz, hacsak Isten közbe nem avatkozik. 2) A juhok nem elég okosak ahhoz, hogy el tudják rejteni gyengeségeiket. Kétségtelenül erősségük azonban, hogy hajlandók azok lenni, amik. F. B. Meyer mondta: „Régebben azt hittem, hogy Isten ajándékai egymás feletti polcokon vannak, és ahogy növünk, egyre könnyebben el tudjuk érni őket. Mostanra rájöttem, hogy egymás alatti polcokon vannak, és nem az a kérdés, hogy mekkorára növünk, hanem, hogy mennyire tudunk lehajolni.” Mivel Isten már mindent tud rólad, minek tettetni? ... Mindannyiunknak vannak erősségeink és gyengeségeink – de ha átadod Istennek mindazt, ami vagy (és ami nem vagy!), õ megáld, és felhasznál annak ellenére, hogy milyen vagy.

Elméletben valóban egyszerűek ezek a szavak, gondolatok, de átvitelük a gyakorlatba nem éppen a legegyszerűbb, mindazonáltal törekedni fogok ezekre.

A délutáni csendességet követően a szokásossá váló internetezés (egyben munkakeresés) bevásárlás kombináció következett, majd úgy gondoltam, hogy megismerem jobban új lakótársamat, ezért hazatérvén együtt vacsoráztunk, egy finom tál carbonara-t fogyasztottunk el.

Pénteken újabb gyönyörű napra virradtam, ezért egy másik parkban megismételtem az előző napi pikniket, elmélkedésem pedig a következő Bibliai Igén alapult: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Pál levele a Filippibeliekhez 4:6).  Majd egy cukrászdába beülve elfogyasztottam egy nagy adag fagylaltot, s mivel volt internet és jófajta zene (Chopin) szólt, eltöltöttem itt majdnem 3 órát. A pincérlány nagyon kedves volt, kicsit elbeszélgettünk, megkínált egy szelet panettoneval is, végre átéltem azt a római életérzést melyet régóta hiányoltam. Ezt a „hullámot meglovagolva” bementem a belvárosba, ahol véletlenül összetalálkoztam az egyik barátommal, így együtt csavarogtunk a Pantheon, Piazza Navona, Capitolium, Forum Romanum, Colosseum útvonalon. Még mindig gyönyörű ez a környék…!

Napom telefonálgatással indult, két állásajánlatot is kaptam, lefixáltam interjút is, majd sietve mentem ebédelni volt munkatársaimmal (hatalmas szendvicskölteményt ettünk „borsos” áron:), majd tettünk egy nagy sétát a belvárosban), mely kissé elhúzódott, így késve érkeztem az angol órára, de összességében hasznos pár órát töltöttem előző munkahelyemen. Az állásinterjú este volt, ezért a köztes időt álláskereséssel töltöttem, valamint a volt munkatársakkal való beszélgetéssel. Érdekes, hogy mennyire megnyílnak ezek az emberek, egész személyes problémákat, örömöket osztottak meg velem, melynek nagyon örültem.

Maga az állásinterjú több mint egy órásra sikeredett, egy különleges ingatlanirodáról van szó (ahol az eladó eladja az ingatlant, de meghatározott évig még az eladó birtokolja a lakást, fizeti a számlákat, csak a tulaj más; tulajdonképpen a haszonélvezet egyérdekes formája ez), érdekes volt az elbeszélgetés. (Természetesen) szimpatikusnak tartott az egyik cégvezető, aki interjúztatott, így „bejutottam” a 2. fordulóba, mely február közepén lesz. Meglátjuk mi fog kisülni belőle, ugyanis nincs fix munkabér, csak eladott lakások után fizetnek (ami ugyebár az elején igencsak nehézkes lesz. Mindenesetre jó teszt volt ez, hogy lássam milyen egy interjú itt.

Este pedig a szokásos Bibliaórán Keresztelő János lefejezésének történetét tanulmányoztuk elsősorban Heródes király szemszögéből. János megtérésre hívta fel a királyt, aki bűnben élt (testvérének feleségét vette el feleségül). S noha Heródes szívesen hallgatta Jánost, a felesége kedvéért bebörtönöztette, majd egy részegítő este hatására le is fejeztette. A történet kapcsán arról beszélgettünk, hogy sokszor a többiek, a világ-TV-internet véleménye alapján, az embereknek kedveskedve cselekszünk, nem pedig Isten akaratának megfelelően. Amely ugyan lehet, hogy fájdalmas döntések meghozatalát igényli, de mégis megtisztít, s megnyitja az utat az őszinteség felé. Te kinek a véleményére hallgatsz, mi a fontos, ki/mi alapján hozod meg döntéseidet? Heródes az embereknek akart megfelelni, s elbukott, sőt: gyilkolt. Abszurd halállal halt János, mégis példaértékű a viselkedése: nem félt megmondani őszintén véleményét még egy olyan fontos, befolyásos embernek sem, mint Heródes.

Kedden együtt ebédeltem a lelkésszel és feleségével, mert meg kellett beszélnünk egy csomó templomi, gyülekezeti kérdést, problémát. Szeretek velük beszélgetni, mert őszintén, félelem nélkül elmondhatom véleményemet, s ők is megoszthatják velem, ha azt látják, hogy valami nincs rendben. Kb. három órát beszélgettünk, elvégeztük az utolsó előtti simításokat a gyülekezet egyesületté nyilvánításával kapcsolatosan, majd siettem haza, mert vártam, hogy a lány, akit szereztem magam helyett a lakásba – beköltözzön.

Sajnos a „váltótárs” is tipikus olasznak bizonyult, mert egy órát késett az eredetileg megbeszélt időponthoz képest, így az én költözésem is csúszott. Ez amúgy 2 lépcsős volt, mert egyszerre nem tudtam mindent átvinni, 2 kézben lehetetlen volt. Azonban közel 3 óra alatt ezt is sikerült megoldani, közben megismertem jobban az új lakótársamat, aki Bari városából jött, ingatlanügynök az egyik legnagyobb olasz ügynökségnél, egész normális, csak nagyon sokat beszél és dohányzik…Persze vele sikerült megbeszélni, hogy e  tevékenységét nem a közös helyiségeken végzi, szóval így rendben van.

E napokban a „miért van szükséged bátorságra?” kérdésén elmélkedtem sokat, ezeket olvasva: „Légy erős és bátor” (Józsué 1:6)…Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:9), mondta Isten Józsuénak. Valóban szükségem van Istentől való erőre, kitartásra, hogy ne szegje kedvem a sok sikertelen önéletrajz küldése, az, hogy nincs egy napi munka amit el kell végezzek. El kell hinnem, hogy Isten velem van, s azt akarja, hogy „sikereket” érjek el. A „miért? kinek az érdekében?” kérdésekre azt a magyarázatot olvastam, hogy: „a saját érdekedben; Isten érdekében; mások érdekében; ellenségeim érdekében” „Ha félek is, Benned bízom!” (mondja a Zsoltáros az 56. Zsoltárban).  
A bátorság váratlan pillanatokban mutatkozik meg; amit ilyenkor teszel, megváltoztat téged, sőt a körülötted lévőket is…A középszerűség és a siker közötti határvonal a bátorság. Ezért mondta Dávid király a fiának, Salamonnak, trónra lépése előtt: „Légy erős, légy bátor és cselekedj!”

Mivel nem hagyott nyugodni a templomból ismert srác lakásbérleti felajánlása, másnap kis töprengés után felhívtam a srácot, hogy megkérdezzem a lakás részleteiről, s mivel eléggé vonzó feltételekkel kínálta odaadni, szinte ingyen, döntéshelyzetbe kerültem: otthagyni azt a helyet, amit tényleg jónak ítéltem, s kezdtem is megszeretni, vagy maradni legalább egy hónap erejéig. Ám tekintettel arra, hogy még mindig nem találtam, nem folytatok keresőtevékenységet, s ez az új lehetőség jelentős spórolást eredményezne, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálok minél hamarabb elköltözni. Ez azonban nem volt annyira egyszerű, mert mint már említettem, a szavamat adtam (még ha pénzt nem is) a srácnak, hogy egy hónapra kiveszem a szobát.

Végül azt találtam ki, hogy keresek magam helyett e szállásra valakit, ebben az esetben visszakapom a pénzt (melyet tisztességből oda is adtam neki), s én utána rögtön költözöm. Fel is tettük a hirdetést internetre, délután, s még ezen az estén eljött egy lány megnézni a szobát, tetszett is neki, s azt mondta, ha én valóban elköltöznék, ő kivenné. Még mielőtt meghoztam a végleges döntést, elmentem megnézni ezt a „szinte ingyen” lakást, mely nem olyan szép környéken helyezkedik el ugyan, mint az Afrikai kerületes, de ugyanolyan jól és gyorsan megközelíthető a központ, a templom és egy pár barátom pedig közelebb van! A lakás maga szebb, ketten lennénk, én a régen nappalinak használt szobában lennék, ahol van egy nagy ágykanapé, s egy nagy TV is. A másik srác ide jár érthetően TV-zni, de mivel esténként én nem mindig vagyok otthon, ez engem nem zavar. Van persze hátulütője is ennek a „szinte ingyen” helynek, mégpedig az, hogy (mint sok római szálláson) nincs benne fűtés, nincs mosógép sem internet és zajos, mert egy nagy útra néz a szobám ablaka. Azonban mindegyik hátrány kiküszöbölhető, megoldható, ezért fájó szívvel ugyan, de (főleg anyagi okból) az újbóli költözés mellett döntöttem.

Ezt „hazatérve” közöltem is lakótársaimmal, akik szomorúan ugyan, de tudomásul vették döntésem, így tartottunk egy kis „búcsúestet”, ahol lencselevest ettünk (magyar módra), valamint valami finom olasz tésztaféleséget a szakács srác tudományának köszönhetően, végül egy kilépőitallal zártuk az estet.

Korán kezdődött e vasárnap, mivel minden cuccomat össze kellett készíteni, bepakolni, s bejutni Rómába. Ebben nagy segítségemre voltak vendéglátóim, akik kedvesen elvittek templomba, ahol minden bőröndömet kipakoltunk. Az Istentiszteleten ők is részt vettek, s együtt hallgattuk a szebbnél szebb dicsőítő dalokat. A lelkész megkért, hogy meséljem el pár percben, amit az elmúlt héten átéltem (s korábbi bejegyzésemben leírtam). Ennek örömmel tettem eleget, ugyanis valóban szinte kézzelfoghatóan éreztem Isten kedvességét, szeretetét, gondoskodását.

Maga az Istentisztelet az imádkozásról szólt, amit a lelkész az ún. „Miatyánk”-on keresztül mutatott be.

Alkalom után odajött hozzám az egyik srác, s azt kérdezte, hogy fix-e már a lakásbérletem (amiről meséltem), ugyanis az ő testvérének van egy lakása nem messze, ami szinte üresen áll, csak egy srác lakik benne. Mehetnék oda is lakni, s nem kellene fizetnem bérleti díjat a lakásért, csak a rezsiköltség felét kéne állnom. Én mondtam, hogy ez nagyon csábító ajánlat, s ugyan még nem költöztem be (délutánra tervezem), de a szavamat adtam, hogy odamegyek. Mindazonáltal eléggé foglalkoztatott a gondolat, mert páratlan lehetőségnek tűnt e felajánlás, így elkértem a srác telefonszámát, hátha jól fog jönni a későbbiekben.

Ezután ismét meghívott ebédre ugyanaz a család, amely már tavaly is vendégül látott egy ízben, így az apukával együtt bepakoltam az összes bőröndöt az autójába, s elmentünk ebédelni hozzájuk, ahol nagyon finomat ettünk-ittunk, s jót beszélgettünk. Nagyon jó, tartalmas délután volt, melynek végén elvittek az Afrikai negyedben lévő új szálláshelyemre (ami mint már említettem csak nevében afrikai, amúgy igencsak jól szituált polgári negyed). Itt kipakolás után megismertem már előző bejegyzésemben bemutatott lakótársaimat (a magyar lányt, a szakácsot), majd egy gyors átöltözést követően elindultam volt munkatársam születésnapi bulijába.

A buli Róma egyik fiatal(os) negyedének menő kocsmájában volt a Piazza Navona közelében, s nagyon sok ember vett részt ezen ünneplésen. Csak 5 embert ismertem, de az este alatt még egy pár ismeretségre szert tettem, köztük egy Inter szurkoló ügyvédet mutattak be, aki pár évvel ezelőtt Budapesten kérte meg felesége kezét. Így miután megtudta, hogy álláskereső magyar jogász vagyok Budapestről, ráadásul ugyanannak a focicsapatnak szurkolunk, átadta névjegykártyáját, hogy írjak neki, küldjem el önéletrajzom (zárójeles megjegyzés, hogy ezt meg is tettem hamarosan, ám lassan egy hete nem is reagált e levelemre, na mindegy…). E kellemes este végén utolsók közt távoztam, s már hajnali fél egykor le is pihentem új miniszobámban, mely a beköltözés után már nem is tűnt olyan kicsinek, s barátságtalannak, mint amikor első alkalommal megtekintettem.

A csütörtöki izgalmas-mozgalmas nap után gondoltam beiktatok 1-2 nyugisabb, pihentetőbb napot, így jó hosszú alvással kezdtem, majd a finom, meleg napsütésben folytattam pénteki napom, mely igencsak elmélkedősre sikeredett, bejártam újra Montecelio falu minden kis utcácskáját, megcsodáltam az általam ritkán látott januári naplementét, s közben nagyon jó időt töltöttem imádkozással valamint a Biblia több részének olvasgatásával.

Többek között a „szeretet himnuszaként” ismert és elcsépelt Igerész került elém (Pál I. levele a Korinthusbeliekhez 13. rész), s bár már milliószor olvastam, s kívülről tudom, most mégis hordozott aktuális üzenetet számomra, mégpedig a legújabb Bibliafordítás szavait forgatva, mely eképpen szól:

Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom. ² Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha ismerek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban is van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele, de nincs bennem isteni szeretet, semmi vagyok! ³ Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy tűzben égjen el, de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.

⁴ Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, ⁵ nem viselkedik gorombán, nem a maga hasznát keresi, nem lesz indulatos, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele, ⁶ nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. ⁷ Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.

⁸ Ez a szeretet soha nem fogy el. Elmúlik a prófétálás, elmúlik a nyelveken szólás, elmúlik minden tudás. ⁹ Mert töredékesek az ismereteink és a prófétálásunk is. ¹⁰ Amikor azonban eljön a teljesség, a töredékes feleslegessé válik.

¹¹ Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat. ¹² Mi is hasonlóképpen vagyunk: most csak úgy látjuk a valóságot, mintha egy homályos tükörben szemlélnénk. De mikor eljön a teljesség, mindent szemtől-szembe és világosan fogunk látni. Most mindent csak töredékesen ismerek és értek, de akkor majd olyan tökéletesen fogok ismerni és érteni mindent, ahogyan maga Isten ismer engem.

¹³ Ez a három azonban mindig megmarad: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a nagyobb.

Azt mondtam magamnak: "Oké, akkor ez, amit olvastam valószínűleg azt jelenti, hogy most fel kell adnom az eddigi szép és kényelmes életet, helyeket ahol voltam" , egy kicsit meg kell húzni azt a bizonyos övet", mert amíg nem találok munkát, nem engedhetek meg magamnak a szebb / drágább helyet, mint a 300-320 euró havonta.

Folytatva a keresgélést egy itteni kedves ismerősömmel a következő hirdetést találtuk: „Azonnal kiadó berendezett szoba, saját fürdőszobával egy tágas, nemrég felújított lakásban, maximum 1-2 hónapra. Ára 300 Euro havonta, minden költséggel együtt. Rögtön felhívtam a srácot, és lefixáltam egy időpontot csütörtök estére. Izgatott voltam, és kezdtem reménykedni, hogy talán ez lesz a megfelelő lakás, sőt, ideális (ár és időtartama vonatkozásában, ám elsősorban a környék miatt, ahol „érdekes módon” pont aznap délelőtt sétáltam…:)). Imádkoztunk is közösen ezzel az ismerősömmel, hogy hadd találjam meg miharamabb (azaz ebben a lakásban) elhelyezésemet a következő 2 hónapra. Útban a lakás megnézése felé mindenhol Afrikával kapcsolatos dolgokat láttam (feliratokat, kifejezéseket, plakátokat)

Még mindig volt egy csomó időm a lakás megtekintéséig, így elkezdtem imádkozni és sétálni. Egyszer csak a Magyarország téren találtam magam (furcsa... :)), s megláttam egy templomot. Úgy döntöttem, hogy bemegyek, mondván ott meleg van, és akkor ott tudok kicsit imádkozni és Bibliát olvasni csendben. Miután beléptem ebbe a kívülről picinek tűnő, de belül bazilikai magasságokat elérő templomba megláttam a templom közepén egy nyitott könyvet. Kíváncsi voltam, mi van benne, mert úgy éreztem, hogy egy fontos üzenet lehet benne számomra. Ezért odamentem, és elkezdtem olvasni a következőket: " Márk evangéliuma 6. rész 7-13 versek”!! Azaz PONTOSAN ugyanaz az Igerész, melyről előző este beszélgetünk a Bibliaórán. Hihetetlennek tűnt, de egyben nagyon bátorító volt Istennek ez a már-már kézzelfogható üzenete!! Számomra ez hangsúlyozta annak fontosságát, hogy tényleg milyen lényeges az, hogy vigyük az örömhírt az embereknek. Azonnal hívtam is néhány ismerősömet, hogy elmeséljem ezt a már-már szürreális történetet:)

Aztán megnéztem a lakást. A srác aki kiadja eléggé maffiaarcú közgazdász (épp munka nélkül), de ismerte az egyik római magyar ismerősömet, a másik srác egy szakács, s van a lakásban egy csaj is, aki ráadásul magyar....ÉS az egyik albán ismerősöm ismeri is....! A lakásban van egy szép, tágas nappali, fürdőszoba és konyha. A konyhából nyílik egy mini szoba (fele akkora mint az amúgy is pici otthoni szobám, melyben egy ágy, egy kis szekrény és egy éjjeliszekrény fér el, s kapcsolódik hozzá egy privát mini WC. „Ez lenne az új hely, ahol lakni fogok?" - Kérdeztem Istentől, a bérbeadótól és saját magamtól is egyben! A válasz pedig ez volt: Igen! Egyből eszembe jutott az aznap olvasott rész első mondata: Ha van egy álmod, hajlandónak kell lenned arra, hogy bizonyos dolgokat feladj érte”.

Egy picit még bizonytalankodtam, kértem egy pár óra haladékot a sráctól, meg akartam nézni egy másik lakást (amit bár hívtam, de nem vették fel, s ekkor értettem meg, hogy nem szabad „nyitva hagyni” egyéb lehetőségeket, ajtókat, hanem egyre kell fókuszálni amiről aznap szintén elmélkedtem:)). Végül "bátorságot" vettem, és úgy döntöttem, hogy ez lesz az a "szoba", ahol a következő 1 vagy 2 hónapot el fogom tölteni. Így felhívtam a srácot, lefoglaltam a helyet, ahova vasárnap (01.27.) lehet költözni…Mondanom sem kell: békességgel, nyugodtan feküdtem le aludni ezen az estén, hiszen Istennek köszönhetően találtam szállást, jó környéken, szép helyen, minden képzeletemet felülmúlva 1 ágyas szobában (még ha az picike is)!!

Csütörtök reggel találkoztam egy kedves barátommal az úgynevezett "afrikai" kerületben), és egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk el, sétálva, élvezve a simogató napsugarakat, majd egy bar-ban iszogatva, sütizve.:) Aranyos ez a kerület, közlekedése kiváló, s bár a neve elég sejtelmes, nem azért ez a neve, mert a fekete kontinens bevándorlói laknak itt, hanem mert ilyen utcanevek találhatóak itt mint Líbia, Etiópia, Erithrea, stb.! Mondtam is az ismerősömnek, hogy “de jó lenne itt lakni”, mire ő azt a választ adta, hogy: “ persze álmodjál csak, ezen az áron, amin te keresel, itt szinte biztosan nem találsz semmit, ez szinte lehetetlen!" Tény, hogy igaza van, ezért én is csak nevettem :)) Pár perccel később megláttam egy hirdetést a környéken, fel is hívtam, de ez csak a lányoknak volt fenntartva...mint megannyi hirdetés általában...

Ezután elindultam, hogy felkeressek 1 internetkávézót. Út közben azon tűnődtem, a szavakat, hogy olvastam ma, melyek ezek:

 „...kitartott, mint aki látja a láthatatlant." (Zsidók 11:27)

Ha van egy álmod, hajlandónak kell lenned arra, hogy bizonyos dolgokat feladj érte. Nem hagyhatsz nyitva minden lehetőséget; arra kell összpontosítanod, ami a legfontosabb. John Maxwell mondja: „Sok ember éppen az ellenkezõjét teszi. Ahelyett, hogy álmukra összpontosítanának, és a kevésbé fontos dolgokat elengednék, õk minden lehetõséget nyitva akarnak hagyni. Ám ha így tesznek, igazából sokkal több problémával szembesülnek, mert a döntéshozatal túlságosan bonyolulttá válik… elõször jónak tûnik, hogy annyi lehetõség nyitva áll… de ahogy telik az idõ, nem tudsz elõrehaladni, mert minden idõdet arra fordítod, hogy fenntartsd a lehetõségeket, ahelyett, hogy továbblépnél… ha azonban idõdet és energiádat a néhány igazán lényeges dologra fordítod...a nem túl izgalmas vagy azonnali eredmény nélküli feladatok felértékelõdnek. Minden tevékenység fontos részt kap a nagy egészben.” Amikor Isten egy látást ad neked, nem mutatja meg elõre a teljes képet. Fokozatosan vezet rá, különben túl sok lenne számodra. Például, amikor Mózessel megosztotta Izráel megszabadításának látomását, Mózesnek ki kellett várnia, míg minden egyes rész „letöltõdik”. Hit által hagyta el Egyiptomot. Hit által rendelte el a páskát, hogy a pusztítás ne érintse az izráeliták elsõszülöttjeit. Hit által kelt át Izráel népe a Vörös-tengeren, üldözõik pedig belefulladtak. Hit által vándorolt tovább a néppel negyven évig a pusztában, míg öreg emberként megállhatott az Ígéret földjére tekintve. Mi tartotta mozgásban Mózest még azután is, hogy Isten megmondta neki, hogy nem léphet be az Ígéret földjére? Egészen egyszerûen ez: arra figyelt, hogy annak akaratát teljesítse, akit láthatatlanul is látott.